2010. november 14., vasárnap

3.fejezet. Baleset vagy mégsem ?

Sziasztok sajnálom hogy ilyen soká hoztam a frisst de nem volt ihletem. De most itt vagyok és hozom a frisst. Remélem lesz hozzá pár komi. Addigis én befogom ti meg olvassátok xD.

Mark szemszög

Annyira édes az a kis csöpség. Nina. Nina Stewart. Annyira tetszik ez a név. Mindig is vágytam egy kishugra de nem hittem hogy megkapom. Most az élet olyan mint egy cukormáz de valami nem hagy nyugodni. Méghozzá az a Damon és Victoria . Az életünk most olyan mint egy békésen legelésző nyáj akik mit sem sejtenek arról hogy az avar között ott lapul a gonosz aki lesbe vár. Vagy csak én reagálom túl. Lehet hogy az a horror film teszi amelyket 2 napja néztünk meg. Nem tudom. De azt igen hogy nem ringatom el magam abban a reményben hogy az élet könnyű lesz.
- Kisfiam ideje felkelni- szólitgatott lágy hangon anya.
- De anya én még álmos vagyok-ásítottam egy jó nagyot.
- Rendben pihenj még egy kicsit- mosolygott lágyan anya majd adott egy puszit a homlokomra és kiment. Jobb lesz felkelni úgy is megakartam nézni Ninát. Majd kikászálodtam az ágyból és a konyha felé vettem az irányt.
- Jó reggelt!-köszöntem oda a testvéreimnek és anyának.
- Jó reggelt-kántálták egyszerre.
- Apa ?
- Dolgozni ment. Gyere ülj fel kész a pirítós.
                                                           ..............................

- Köszönöm anya a reggelit, én most megyek. Megnézhetem Ninát ?-
-Persze menj csak-szólt anya
Majd odasétáltam a szobájához és benyitottam. Nem olyan látvány fogadott amire vártam. A kiságyon vércsepecskék gurultak le. Nina ott feküdt a feje véresen és eszméletlenül.
- Anya!Anya !-szólítgattam rémülten
- Igen mi a ba..-és itt elakadt. Josh és David álmosan jöttek be a szobába és rémülten nézték a véres kisbabát ahogy eszméletét vesztve fekszik.
- Nina ! Nina! Létszi kelj fel !-szólítgattuk sírva kishugunkat. Míg anya könnyeit leplezve hívta apát és a mentőket.

                                                                          ............
David szemszög

Már a kórházba vagyunk. Apa épp most érkezett meg. Mi meg idegeskedünk Nina miatt. Épp most van a műtőben összevarják a fejét. A rendőrség is kijött mert szerintük ez nem véletlen hanem valaki műve volt. Amikor ezt a rendőrség bejelentette. Anyáéknak egyből ki gyulladt a képzeletbeli lámpa vagyis tudják ki tette. De nem mondják el. Nagyon aggódom a kis testvéremért. Tudtam hogy nem lesz könnyű az élet de hogy ennyire nehéz hogy már második nap majdnem meghal a kishugom...hugunk az már nagyon nagyon gond.
- Elnézést maguk a kisbaba hozzá tartozói ?-kérdezte egy doktor
- Igen-szaladtunk oda a bácsihoz.
- Hogy van? -kérdezte anya.
- Sajnálom ő......



Hát igen gonosz vagyok. Egy kissé rövid lett sajnálom de most se volt sok ihletem. Azért jó lenne ha ki fejtenétek a véleményeteket. Köszi előre is ElenaBells.

2010. október 30., szombat

2.fejezet


Sziasztok megjöttem a fejivel . Remélem hogy tetszeni fog . Komikat ha lehet .

Maria szemszög

Nagyon féltem a gyerekeket Damon és Victoria miatt. Alig vártam hogy vissza hozzák azt a tüneményt és végre hazamehessünk .
-          Itt is vagyok –tért vissza a nővér Ninával.
-          Megfoghatom-nézett rám bociszemekkel Josh
-          Én is-én is- ordították egyszerre David meg Mark
-          Ssh ..fiuk,fiuk persze hogy megfoghatjátok de ne ébresszétek fel-mondta John . Jaj mi lenne velem ha nem lenne .
-          Persze de el ne ejtsétek
-          Anya úgy ismersz te minket –legyintett Mark. Majd elvette Ninát.
-          Én is én is-ugrándozott Josh
-          Nem én
-          Fiuk fiuk elég legyen . Majd egyenként megfogták. Vajon sejtik kik Victoria és Damon vagy azt hogy mit akarnak.
-          Hazamehetnek –szólr be egy nővér




                                                   
Josh szemszög
-          Valyon kiez a bácsi és néni – suttogtam oda Davidnek
-          Nem tudom –mondta gyanakvóan. A beszélgetés többi részét nem hallotam mert elnyomott az álom. Álmomba Nina egy gyönyörű és érett nagy lány volt . Úgy 17 éves körüli. De nem volt egy szokásos ember. A szeme vörös,a bőre fehér és egyszerűen gyönyörű volt. Várjunk csak hogy tudhatom hogy ez Nina.
-          Szia –köszönt oda nekem
-          Ki vagy te ?  -néztem rémülettel az ő mosolygós arcát.
-          Szerintem te tudod –mosolygot továbbra is. Ekkor tünt fel egy S betűs nyaklánc a nyakába a karkötőjén meg ez a név állt „Nina” akkor ő tényleg az.
-          Nina
-          Igen bátyus-nézett végig rajtam . Vajon mi lehet vele. Talán van valami az arcomon.
-          Milyen csinos úriember lettél –mondta incselkedve. Mi csak viccel. Ekkor végig néztem le a lábamra . Most nem az a cipő volt rajtam amit még alvás előtt viseltem hanem egy igazi nagy férfi cipő . Nina észre vehette értetlenségemet mert előhúzott egy tükröt. A tükörben ott állt egy nagy elég izmos de mégsem egy izompacsirta alakú szőke srác. Hátra néztem hátha csak egy másik pasi képe lenne de nem nem volt ott senki . Ezen Nina ezüstösen felkacagot . Aztán jobban megnéztem a tükröt. Nekem is ugyan olyan hófehér bőröm van mint neki és a szemem . A szemem is vörös mint neki.
-           Na jó mi folyik itt.
-          Nem tudom –mondta mosolyogva. Erre tőlem kapott egy gyanus pillantást.
-          Nina …tudom hogy még most születtél meg de tudom hogy hazudsz.
-          Josh már mi 109 éve ismerjük egymást.
-          Hogy mi ?
-          109 éve születtem meg Londonba.-nézett azzal a „én mindent tudok”arcal . Nem tudom hogy miért de hittem neki. 109 éve ..aszta.. várjunk csak ha Nina 1901-ben született akkor mi most….2010-et írunk atya ég. De akkor én hogy élhetek még és ő. Álj 109 éve ismerjük egymást. Mi van itt.
-          Mi folyik itt –néztem szét egy mesébe illő rét közepén álltunk
-          Nem tudom –mondta mosolyogva. Na ne megint lejátszuk ezt
-          Nina tudom hogy hazudsz-néztem rá szemöldök felhúzva.
-          A fenébe -mosolygott- Téged nem lehet becsapni igaz?
-          Nem –fogtam rövidre a választ
-          Na de jó-mosolygott továbbra is . Komolyan már elegem lett ebből egy réten vagyunk és 2010-et írunk. Mi a fenéért vihorászik itt…. Nyugi . Aszem egy kissé túlreagáltam vagyis nem de akkor is ez nem az ő hibája.
-          Na jó tényleg nem mondhatom el-vált komolyá az arca de a mosoly még mindig ott bujkált . Hogy engem felrázzon szomorú hangulatomból
-          Miért nem
-          Mert nem lehet-nézett komolyan- Majd idővel rájösz –mosolygott újra
-          Rendben
-          Rendben ? Nem haragszol?
-          Van más választásom azon kívül hogy rá bólintok-tettem fel a költői kérdést.
-          Nem. Ja és még valami –gondolkozott
-          Igen ?
-          Vigyázz magadra meg persze az egész családra.
-          De főleg rád hugi –mondtam játékosan
-          Szia
-          Szia –mondta majd eltűnt. Én meg a sötétben találtam magam.
-          Kisfiam itt vagyunk –szólogatott anya. Én erre kinyítottam a szemem. A fiuk álmosan mentek be a házba. Apa meg egy mózeskosásárban vitte be a kistesóm.
-          Mi történt ?
-          Elaludtál haza úton
-          Értem-álltam volna fel de túl fáradt voltam vagy inkább lusta nem tudom. Anya ezt észre vette és felvett az ölébe. Én odabújtam anyához és becsuktam a szemem alig öt perc után már el is aludtam . De most csak rendes és megszokottakról álmodtam.

2010. október 26., kedd

1.fejezet

Baby-Nessie-renesmee-carlie-cullen-.jpg image by twilighter_jaja

Hát elég rövid lett de azért rem tetszeni fog.

1.fejezet


David szemszög



Anya már egy csomó ideje bent van . Mi van már nagyon ideges vagyok.
-          Apa mi van már hogy van anya és a tesónk –még nem tudtam hogy fiú lesz-e vagy lány . Őszintén jobban örülnék egy kislánynak így is sokan vagyunk már fiúk . Erre a gondolatra elmosolyodtam. Apa még válaszolni se tudott mert Josh félbeszakította
-          És lány lesz vagy fiú ? –ugrándozodt Josh
-          Mi lesz a neve ? –jött oda hozzánk Mark
-          Igen anyátok jól van és a kistesótok is azt még nem tudom hogy fiú lesz-e vagy lány
-          Hogy hogy ?-vágtam apám szavába
-          Anyátok meglepetésként szeretné-mondta mosolyogva
-          És a neve? –Mark
-          Hát ha fiú lesz Jeremy –szomorododt el apa. Igen Jeremy a öcsénk lenne de őt megölte valami valami amit anya és apa nem mondanak el nekünk
-          És ha lány akkor Nina –izgult apa. Nina. Nina Stewart. Tetszik
-          Szép név –bólogatott elismerően egy idegen. Apa arca erre elkomorult és a háta mögé tolt minket.
-          Mit akarsz itt Damon ?-apa most nagyon ingerült volt. Még nem láttam ilyennek.
-          Hát jöttünk megnézni a babát – szólalt meg egy barna hajú nő a bácsi vagyis Damon háta mögül. Az arcán tetetett mosoly ült .
-          Hogy ez a nő milyen egy undorító banya –suttogta nekem oda Josh
-          Anya sokkal szebb –szólalt meg Mark
-          Hát hogyne hogy szebb –néztem hátra ekkor hallotam anya kiálltását. Erre mindenki oda kapta a fejét.1 ….2…3 ordítás . Majd egy éles kis aranyos baba hang.
-          Kislány –szólt ki egy nővér
-          Bemehetünk-ragadta meg a nő kezét apa
-          Persze jöjjenek csak. - nézet ránk kedvesen. Én,Josh,Mark és apa bementünk. Az ágyon anya feküdtegy kis sárga takaróba bebugyolált kisbabával.
-          Nina –lépett anya mellé apa. Mi is oda mentünk……….Atya ég milyen édes ahogy sír de közben szinte mosolyog.
-          Nina-néztem mosolyogva az anyám kezében lévő kishugomra.ÓÓÓ atyám bárcsak itt lenne Jeremy és látná .
-          Fiam mi a baj-mosolygott rám anyukám kedvesen
-          Jeremy –erre a kijelentésemre lehervadt az arcáról a mosoly a családom minden tagjának. Hogy tudok ilyen lehengerlő lenni.
-          Igen jó lenne ha látná ezt a gyönyörűségedt - mondta mosolyogva de mégis szomorúan Mark
-          Igen –helyeseltük egyszerre Joshsal.
-          Édesem –szólt anyának apa-Itt van Damon és Victoria .-erre anya nagyon megijedt.
-          Most el veszem-mondta a néni-Le vágom róla a köldök zsinórt-nézett a nő erre nya felsóhajtott
-          Kérem nagyon vigyázzon rá –mosolygodt a nőre anya
-          Természetesen asszonyom-majd elvitte Ninát. Nekem ez nagyon gyanus ki ez a Victoria és Damon . Egy biztos nem jó szándék vezéreli őket.

2010. október 25., hétfő

Sziasztok

Sziasztok megnyitottam és nagyon szeretném ha lenne jó sok rendszeres olvasója a blognak. Nem vagyok profi de azért remélem tetszeni fog.Sok sok izgalommal és örömmel na meg persze bánattal jelentkezek majd =)