Sziasztok megjöttem a fejivel . Remélem hogy tetszeni fog . Komikat ha lehet .
Maria szemszög
Nagyon féltem a gyerekeket Damon és Victoria miatt. Alig vártam hogy vissza hozzák azt a tüneményt és végre hazamehessünk .
- Itt is vagyok –tért vissza a nővér Ninával.
- Megfoghatom-nézett rám bociszemekkel Josh
- Én is-én is- ordították egyszerre David meg Mark
- Ssh ..fiuk,fiuk persze hogy megfoghatjátok de ne ébresszétek fel-mondta John . Jaj mi lenne velem ha nem lenne .
- Persze de el ne ejtsétek
- Anya úgy ismersz te minket –legyintett Mark. Majd elvette Ninát.
- Én is én is-ugrándozott Josh
- Nem én
- Fiuk fiuk elég legyen . Majd egyenként megfogták. Vajon sejtik kik Victoria és Damon vagy azt hogy mit akarnak.
- Hazamehetnek –szólr be egy nővér
…
Josh szemszög
- Valyon kiez a bácsi és néni – suttogtam oda Davidnek
- Nem tudom –mondta gyanakvóan. A beszélgetés többi részét nem hallotam mert elnyomott az álom. Álmomba Nina egy gyönyörű és érett nagy lány volt . Úgy 17 éves körüli. De nem volt egy szokásos ember. A szeme vörös,a bőre fehér és egyszerűen gyönyörű volt. Várjunk csak hogy tudhatom hogy ez Nina.
- Szia –köszönt oda nekem
- Ki vagy te ? -néztem rémülettel az ő mosolygós arcát.
- Szerintem te tudod –mosolygot továbbra is. Ekkor tünt fel egy S betűs nyaklánc a nyakába a karkötőjén meg ez a név állt „Nina” akkor ő tényleg az.
- Nina
- Igen bátyus-nézett végig rajtam . Vajon mi lehet vele. Talán van valami az arcomon.
- Milyen csinos úriember lettél –mondta incselkedve. Mi csak viccel. Ekkor végig néztem le a lábamra . Most nem az a cipő volt rajtam amit még alvás előtt viseltem hanem egy igazi nagy férfi cipő . Nina észre vehette értetlenségemet mert előhúzott egy tükröt. A tükörben ott állt egy nagy elég izmos de mégsem egy izompacsirta alakú szőke srác. Hátra néztem hátha csak egy másik pasi képe lenne de nem nem volt ott senki . Ezen Nina ezüstösen felkacagot . Aztán jobban megnéztem a tükröt. Nekem is ugyan olyan hófehér bőröm van mint neki és a szemem . A szemem is vörös mint neki.
- Na jó mi folyik itt.
- Nem tudom –mondta mosolyogva. Erre tőlem kapott egy gyanus pillantást.
- Nina …tudom hogy még most születtél meg de tudom hogy hazudsz.
- Josh már mi 109 éve ismerjük egymást.
- Hogy mi ?
- 109 éve születtem meg Londonba.-nézett azzal a „én mindent tudok”arcal . Nem tudom hogy miért de hittem neki. 109 éve ..aszta.. várjunk csak ha Nina 1901-ben született akkor mi most….2010-et írunk atya ég. De akkor én hogy élhetek még és ő. Álj 109 éve ismerjük egymást. Mi van itt.
- Mi folyik itt –néztem szét egy mesébe illő rét közepén álltunk
- Nem tudom –mondta mosolyogva. Na ne megint lejátszuk ezt
- Nina tudom hogy hazudsz-néztem rá szemöldök felhúzva.
- A fenébe -mosolygott- Téged nem lehet becsapni igaz?
- Nem –fogtam rövidre a választ
- Na de jó-mosolygott továbbra is . Komolyan már elegem lett ebből egy réten vagyunk és 2010-et írunk. Mi a fenéért vihorászik itt…. Nyugi . Aszem egy kissé túlreagáltam vagyis nem de akkor is ez nem az ő hibája.
- Na jó tényleg nem mondhatom el-vált komolyá az arca de a mosoly még mindig ott bujkált . Hogy engem felrázzon szomorú hangulatomból
- Miért nem
- Mert nem lehet-nézett komolyan- Majd idővel rájösz –mosolygott újra
- Rendben
- Rendben ? Nem haragszol?
- Van más választásom azon kívül hogy rá bólintok-tettem fel a költői kérdést.
- Nem. Ja és még valami –gondolkozott
- Igen ?
- Vigyázz magadra meg persze az egész családra.
- De főleg rád hugi –mondtam játékosan
- Szia
- Szia –mondta majd eltűnt. Én meg a sötétben találtam magam.
- Kisfiam itt vagyunk –szólogatott anya. Én erre kinyítottam a szemem. A fiuk álmosan mentek be a házba. Apa meg egy mózeskosásárban vitte be a kistesóm.
- Mi történt ?
- Elaludtál haza úton
- Értem-álltam volna fel de túl fáradt voltam vagy inkább lusta nem tudom. Anya ezt észre vette és felvett az ölébe. Én odabújtam anyához és becsuktam a szemem alig öt perc után már el is aludtam . De most csak rendes és megszokottakról álmodtam.
